Ha az emberek megkérdezik, ki is vagyok én, nem válaszolok. Nem tudok, mert én nem mondhatom meg, ki is vagyok. Főleg hogyha néha ez számomra is rejtély. Viszont azt tudom, hogy elég zárkózott vagyok, és nem mindenkit engedek közel magamhoz. Igen, lehet, hogy butaság. De félek a csalódástól, félek, hogy kibeszélik titkaimat. Félek, hogy Ők nem vesznek komolyan, és közel sem jelententek nekik annyit, mint Ők nekem. Épp ezért van körülöttem egy fal. De akit közelengedek magamhoz, azt megtudhatja a kérdésre a választ. Mármint arra, hogy ki is vagyok én. Mert majd ő eldönti ezt, hogy ki is vagyok. Nem csak számára, hanem én valójában. De ha röviden kéne megfogalmazni, felesleges lenne leírni minden hacukát. Nem ez határoz meg, nem az, hogy hanyadikos vagyok, mennyi idős, van-e szemüvegem, esetleg valamilyen háziállatom, mi akarok lenni. Nem is az, hogy mik az álmaim, milyen zenét hallgatok, vagy épp mi a kedvenc könyvem. Majd mindenki megismer, hiszem, sőt tudom. Megismeri azt, amit engedek, hogy megismerje. B.
|