|
Ha az emberek megkérdezik, ki is vagyok én, nem válaszolok. Nem tudok, mert én nem mondhatom meg, ki is vagyok. Főleg hogyha néha ez számomra is rejtély. Viszont azt tudom, hogy elég zárkózott vagyok, és nem mindenkit engedek közel magamhoz. Igen, lehet, hogy butaság. De félek a csalódástól, félek, hogy kibeszélik titkaimat. Félek, hogy Ők nem vesznek komolyan, és közel sem jelententek nekik annyit, mint Ők nekem. Épp ezért van körülöttem egy fal. De akit közelengedek magamhoz, azt megtudhatja a kérdésre a választ. Mármint arra, hogy ki is vagyok én. Mert majd ő eldönti ezt, hogy ki is vagyok. Nem csak számára, hanem én valójában. De ha röviden kéne megfogalmazni, felesleges lenne leírni minden hacukát. Nem ez határoz meg, nem az, hogy hanyadikos vagyok, mennyi idős, van-e szemüvegem, esetleg valamilyen háziállatom, mi akarok lenni. Nem is az, hogy mik az álmaim, milyen zenét hallgatok, vagy épp mi a kedvenc könyvem. Majd mindenki megismer, hiszem, sőt tudom. Megismeri azt, amit engedek, hogy megismerje. B.
| |
|
|
|
judge2012.12.27. 14:25, becksie
JUDGE.
Mostanában egyre több helyen találkozhatunk ezzel a szóval. Vajon miért is? Ja, igen. A sok na-majd-én-,megmondom-az-őszintét-mert-megtehetem-meg-amúgy-sem-érdekel-a-másik-lelkivilága nagyon cuki embörkék miatt. Most azt mondod: Á, én nem vagyok ilyen. Aha. Akkor hunyd le a szemed, és gondolkozz el, nézz magadba: Vajon hányszor bántottál meg másokat a tudtod nélkül? Lehet, hogy bóknak szántad, vagy hülyültél... de fogalmad sincs, hogy a másik embernek mit jelentett az a szerinted nem bántó szó. Vegy egy példát.
Te: Haha, de komolyan! Láttad az új csajt? Olyan a haja, mint egy szénaboglya. Meg az a ruha... kiad rajta mindent! Ki veszi azt fel?
Akivel beszélsz: Aha *kedvesen mosolyog, hisz neki is olyan ruhája van, és nem épp a legkarcsúbb személyiség, bár nem az a ruha van rajta*
Na, nem Őt bántottad személyesen, nem is akartad... de megtörtént. Lehet nem veszi magára. Lehet nem teszi szóvá. De ott lesz benne, és lehet, hogy valamit elindítottál benne. Vagy csak tettél azért, hogy valamikor elinduljon. A sok bántás tönkretehet egy embert. Legtöbbször nem a fizikai bántalmazás tesz tönkre egy embert. Hanem ez. Szóval bántod, lelkileg. Vegyünk egy teltkarcsú lányt. Eléggé csinos, kedves, és hatalmas a szíve. De a súlya miatt világéletébe piszkálják. Már túl sok neki, és egyszer, valaki ha megbántja, már betelik a pohár, és... tönkre teszi magát. Lehet elkezd fogyókúrázni. De nem áll le. Ez az anorexiához vezethet, és őszintén, ki akar az lenni? Bulémiás lesz, meg az anorexiát már mondtam... és még számtalan betegség. Például ott a paleo diéta, amit bár rengetegen dícsérnek, a fodrászomnak tönkre mentek a fogai. Kell ez? Kell a másikat piszkálni a kinézete miatt, amiről nem tehet? Nem, szerintem se. Akkor miért tesszük? Mi jogunk van nekünk embereknek ahhoz, hogy megítéljük a másik embert? Úgy van, szerintem is. Semmi.
Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme a gerenda ott van a szemedben? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor fogsz majd látni, higy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.
Egy kis bibliai idézettől nem lesz senkinek baja. Inkább gondolkodj el rajta.
| |
|
|
Köszi Nety *.* nem világmegváltó fogalmazás, de legalább valakielolvasta :D köszönöm:D